
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
A történetet emblematikussá vált drámai songok szakítják meg – nem musical, nem tarka, édes-bús szövet. Sűrű dráma egy generáció, családok széteséséről. Ma különösen érvényes. De hisszük, hogy “arra születtünk, hogy mindig menjünk; meg ne álljunk; játsszunk még tovább!”
drámai játék, zenével (kamaraszínpadi változat)
“Mi arra, születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk életünkön át.”
Sebzett lelkek; fel nem dolgozott múlt; a létezés bizonytalansága; a társas magány; a valóság elől való menekülés – megannyi tisztázatlan kérdés, élethelyzet, amibe mindannyian belekerülünk. A Spirit Színház a majd’ 50 éves történettel keresi a választ generációk kérdéseire.
A rendező gondolatai:
“1973-ban volt az ősbemutató. DE: nem egy őskövület!
Ezek a dalok a mi generációnknak, és sok utánunk jövőnek beleívódtak a génjeibe. Trendien: kultikusak: „Menni kéne…”, „Valaki mondja meg…”, „Arra születtem…”, „Ringasd el magad!”
Szeretnénk hinni, hogy a mai fiataloknak is. Bár nem biztos!
Akkor még filmen sem nagyon láthattunk fesztiválokat, nagy koncerteket. Akkor ez egy távoli világról szólt, de nagyon is rólunk! Vagyis egy vágyott világról. (Kb 17-szer láttam a Vígszínházban kamaszkoromban.)
A mai fiatalok sokféle fesztiválra járnak, a kábítószer sem ismeretlen veszély (mint volt 45 éve).
Ezért azt gondoltam, hogy a ’73-ban született, azaz lassan nagypapakorú művet úgy kell bemutatni, felfrissíteni, hogy nem a múltat akarjuk benne megmutatni. Hiszen a szituációk, a problémák ma aktuálisabbak itthon is, mint régen.
Azt kell megmutatni, ami közös, ami a mai fiatalokat is érdekli, ami az ő jelenük. Azt, ami a darabban is benne van, kortól, korszaktól és rendszertől függetlenül.
Forrás: https://www.programturizmus.hu/ajanlat-janoshalma-programok.html